Na jöttem panaszkodni... :/ Ja, amúgy bocsi, hogy nem jöttem, de sok dolgom volt, aztán valamelyik nap írtam is csak elveszett, aztán utána már nem volt kedvem. Szóval jöttem panaszkodni. Miért? Megyünk Menyasszonytáncra vasárnap. Na ezzel még persze semmi gond. :D De jön egy hét éves fiú is. Még ezzel sincs gond, ugyanis lesz köztünk 1 hely, így végülis minket anyuval nem fog nagyon zavarni, szóval az előadással semmi baj, de utána! Egy hét éves gyereknek nem lehet azt mondani, hogy na várj 30-60 percet, míg Művész úr végre ki óhajt jönni. :/ :D És tényleg annyit dobna a nyomott hangulatomon, hogy láthatom testközelből, na meg a levél, amit fél - 1 órát biztos fogalmaztam, annak ellenére, hogy eégsz jól megy a fogalmazás. Tehát... Megszívtam. Erre nincs jobb szó. Készültem, gondolkodtam, mit mondok, hogyan stb. És erre cseszhetem az egészet, mert lehet, hogy legközelebb csak májusban megyünk, ami még oké színház szempontjából, de szeretném odaadni azt a levelet, meg a verset. És nem tudom. És ez szar érzés. :( Na de jó oldalát nézzük a dolgoknak: első sor! :D Csak hát ha valaki arra készül, hogy Művész úrral találkozhat, akkor azt persze bekalkulálja, hogy lehet, hogy leamortizáló modorral lesz akkor meg áldva, de én arra nem készültem fel, hogy nem találkozok vele. :D Na de majd máskor. Csak szerettem volna neki megírni az oldalt is, mert úgy se hinném, hogy olyan hamar megnézi vagy hogy egyáltalán megnézi. :D De hát próba cseresznye. :P Vagyis nem, mert nem tudom neki odaadni. WÁÁÁÁÁÁ! -.-" Mindegy, majd legközelebb. Khhm, hányadszor írom le? :D Most magamat győzködöm, de jó. x) Másról most képtelen vagyok írni. Persze arra felkészültem, hogy esetleg mogorva lesz vagy Bogyóval jön ki, de arra, hogy nem várhatom meg arra nem. Ilyen vagyok én. Na jó megyek. x) Jó éjt....