Sziasztok! Nem is tudom miért írok... Talán mert itt leírhatom amit gondolok, amit érzek. Vagy mégsem? Inkább az utóbbi, ugyanis azt amit írok általában másnap vagy harmadnap visszahallom az osztálytársaimtól. Eddig se törődtem ezzel, de ezentúl tényleg mindent leírok, amit szeretnék. Visszkanyarodva az eredeti dologra, amiért jöttem. Volt már veletek olyan, hogy úgy éreztétek semmi értelme az életeteknek? Vagy hogy üresnek éreztétek magatokat? Esetleg semmihez nem volt kedvetek? És mindezt egyszerre? Senkinek nem kívánom... Szörnyű. Borzalom. Szar. Honlapot szerkesztek, suliba járok, tanulok és kb. ennyi. Oké, meg OPI. :) De ezenkívül más nincs. Nem is tudom mikor mentem el valahova barátnőkkel. Pff... barátnők? Már barátaim sincsenek, de valahogy úgy érzem igaziak soha nem is voltak. Talán csak egy lány... Aki Angliába költözött. Vagyis hát na, személyesen nincsenek, persze itt van Sammy/Nixi/Niki vagy Christi* és Niki [Carson]-hoz is bármi bajom van fordulhatok, de ismerőseimnek/haveroknak csak akkor kellek, amikor nincs más vagy valami segítség kell. És ez kibaszottul tud fájni gyerekek... Persze sokan azt mondanák bennem van a hiba. De én nem érzem így. Persze követtem és mindig is követek majd el hibákat, hisz ember vagyok, de ez nem az én hibám. Legalábbis nem teljesen. Engem nem érdekel se a divat, se az ilyen SP-k és hasonlók, se az, hogy a hetedikes fiúkkal mi van vagy hogy ki, mikor, kivel jött össze. Egyszerűen hidegen hagy. Órákat tudnék beszélgetni a színházról (és nem csak Szilről, vagy az Operettszínházról), versekről, regényekről és hasonlókról. De az előbbiekről... ááh. Persze eddig meghallgattam mindenkit és hozzá is szóltam, beszélgettem, de ezentúl inkább talán nem teszem. Miért? Egyszerűen belefáradtam, hogy a haveroknak csak akkor kellek, ha más nincs vagy segítség kell. Ha így folytatom tényleg semmi értelme nem lesz az életemnek. Mit fogok csinálni a suliban? Nem tudom... Talán olvasok, vagy írok, bár ahhoz kevés az idő... Rajzolgatok, mint eddig, vagy a gondolataimba mélyedek, mint eddig. Lehet, hogy ezt a bejegyzést törölnöm kéne? Múltkor ebből volt balhé, mert én utána elvileg jópofiztam, mindegy nem hozom azt elő. De elküldöm a bejegyzést, viszont nem fogom bejelenteni, hogy na én mindig második vagyok, elegem van. Minek? Nem változtatna semmin. Ugyanúgy beszélgetek néha-néha, de inkább egyedül leszek. Úgy vártam már, hogy Révais legyek, de oda is annyi osztálytársam jön. :/ Na csak lesz ott egy olyan elvetemült lány, mint én, akit inkább érdekel a színház és a nem mai divatdolgok, mint a mai divatdolgok. Na ezt jól megaszondtam. :) Szóval így vagyok most. Szar mi? :) Persze van rosszabb, de ez se igazán felemelő érzés. Na írtam egy-két sort, de senki ne lőjön le. 15-ig minimum élnem kell. :P