Kitörölte. Írtam majdnem két oldalt és elveszett. :'( Újra meg tudom írni, hisz még mindig ugyanazok a gondolatok keringnek a fejemben. Na meg persze azóta is zokogok. Utálom őket. Az egész bagázst. Az osztályomat. Egész tesin zokogtam abban a kibaszott sarokban és senki nem vette észre, csak mikor az öltözőben voltunk akkor, de ott se kérdeztek semmit, csak szünetben a föci tanteremben egyetlen egy ember. Borzalmas érzés tud lenni. Senki nem törődik veled, nincsenek barátaid. IGAZI barátok. Csak egyetlen egy. Ő meg kissé messze van. :) Na persze számíthatok a családra, bár nem mindenkire, de a nagyjára igen. És tegnap anya is mondott valamit, amitől a szavam is elakadt, tehát azért ha baj van, akkor vannak akikre számíthatok és ez a gond. Ha baj van. Csak úgy beszélgetni (élőben. MSN-en a végtelenségig tudnék ;)) anyán kívül mással nem is tudok. A mindennapokba. Persze vannak akikkel el tudok beszélgetni, csak hát velük nem naponta találkozok. Igazából akkor telt be a pohár, mikor, hát nem részletezném, mert már leírtam, csak ugye elveszett. Most nyersebben fogalmazom meg, körülményeket és hogy miként jött elő hanyagolom. Csütörtökön megyek pszihológushoz és jóhiszeműen elárultam tesi előtt az öltőzőben. Két lánnyal beszélgettem, mikor ugye előjött valami kapcsán. Erre viccet csináltak belőle. Azért megyek, mert a b-sek nem jöttek ma suliba? Azért megyek, mert elvágtam az ujjam? Itt azt mondtam magamban, elég. Nekem ILYEN barátok. Pff... barátok? Ilyen haver-szerűségek nem kellenek. Lehet, hogy ők ezt viccesnek találták, de én kibaszottul nem. Belegondolhattak volna azért, hogy na vajon poénból megyek-e el pszihológushoz... Erre a válasz egyérelműen nem. Ezt most nem is részletezném. Ott tartottunk, hogy megelégeltem. Inkább leszek ebben az egy hétben egyedül, mintsem hogy őket hallgassam. Megkérem anyát, hogy beszélje meg az osztályfőnökkel, hogy ne kelljen sportnapra mennem, se kirándulni, mert én velük, nem akarok. Nem is tudnék. De nem is ez a lényeg, hanem ez és valahogy így az utóbbi pár nap, a Rebecca könyv és a mostani hatások, történések ráébresztettek arra, hogy változni fogok. Nem mondanám, hogy kell változnom, inkább csak akarok. És fogok is. Igazából már felejteném el az egészet, sikerült kiírni magamból a gondokat, már nem sírok, szóval Szilről áttérek valami vidámabb zenére és megyek játszok valami baromsággal és... *telefonál* és most elmondtam anyának és juhú, újra arra gondolok, tehát gyorsan frissítek a Sziles lapomon, aztán kitalálok valamit. Bye!