Na változtattam a hátteret így nem olyan depis. :D És akkor a beszámoló:
Öt óra körül találkoztunk a Krisztivel az Operett előtt, hogy Sissi előtt még hülyüljünk egy kicsit. Elmentünk a művészbejáró fele, mert hát azt úgy kell. Jól tettük. :D Oldalra nézünk, én azt láttam, hogy szürke kocsi, Gabira hasonlító nő és egy kék-fehér csíkos ing. Kriszti a rendszámot. Összeraktuk: Szil megérkezett. Na a reakció mi más?: Vinnyogás. De olyan rohadt feltűnően. Kéz a száj elé, görnyedten megyünk tovább. x) 10 m után visszanézünk, hát persze... :D Még két lépés és újra hátra sandítunk. :D Bogyó drága is ott jött velük kézenfogva. :) Aztán elmentünk hozzánk, tyüttyögtünk egy keveset, majd beültük teázni/baracklevezni. :D Persze most nem volt ott egy művész se. Na sétáljunk, egyértelműen a művészbejáró felé. 3 kört tettünk és a következőket láttuk: Elisabeth apja a darabban, Szabó Dávid, kis Rudolf a darabban, Robert a Rebeccában és Tilda egyik pasija a Barátok köztben. Na igen, nem sok nevet tudok. :D Szóval alaphangulat meg volt, főként Művész úr miatt. Beülünk a darabra. Láttam többször is otthon, de élőben... És ráadásul nagy kedvencem belőle a nyitány, szóval tökéletesen indult. Imádtam Dzsonit, na meg persze Őfelsége, a Halál. Azt hittem elájulok. Na ez szerencsére nem történt meg. :) Szilveszter részeinél a szokásos érzések törtek rám, kirázott a hideg. Levegővételre figyelni kell és egy-egy könnycseppet is elmorzsoltam. :) Mindenki szuper volt, bár Kató hiányzott, de majd Sopronban. :)

Füredi Niki: Jó volt, ügyes lány, szép hangja is van, de Kató az igazi, bár még csak itthon láttam. .)

Földes Tamás: Dzsoni drága. :) MÁZS-al már láttam, de Dzsoni 1000× jobb volt szerintem. Nekem ő az igazi Lucheni. :)

Egy Életem - Egy Halálom, Szabó P. Szilveszter: Hjajj. :D Nagy sóhajtozások közepette talán össze tudok valamit hozni. :) Haláli. :D Minden hang, minden szó, minden mozdulat tökéletes. Igen, ez Szilveszter. Ha a színpadon volt próbáltam, de egyszerűen nem tudtam mást nézni. Vonzza a tekintetem és amint rápillantok, míg le nem megy a színpadról nem bírom levenni róla a szemem. Csodálatos!!

Művészbejáró: Ó igen, micsoda tökéletes befejezése volt egy tökéletes napnak. :) Elisa díszletet pakoltak, szóval volt sürgés-forgás. Először (érdekes) Dolhai Attila jött ki, egy lánnyal csinált fotót és beszélgetett majd elkaptuk Krisztivel. Lett két jó kis fotónk. :) Aztán Niki jelent meg és ha már itt vagyok alapon megkérdeztem, hogy lehet-e egy közös kép. Azt mondta persze, majd végig néz rajtam: "Milyen csinos vagy!" Olyan aranyos. :) Aztán Krisztikének csináltam Jantyik Csabával egy képet, aztán várunk, várunk. Tizenegy: Krisztiék elmentek. Apa felesége is, apu ott maradt velem. :) Nem tehetek róla, kicsit ellentmondásos volt: Bogyóval jött, várjuk meg, de Bogyóval nem állítom meg. De megvolt bennem az az érzés, ami Szentivánéji álom előtt. Ott 2× is bejött. És itt is. 23:15 fele kijött Ő. Bogyóval és Gabival. Egy csajjal vártunk és igen csak elszontyolodtunk. Erre egy pakoló munkás kérdezte, hogy miért nem állítjuk meg és utána eredt, leszólította. Valamit beszélt neki, utána halljuk Szilt: "Miért nem szólnak?" :D A csaj neki iramodott, én is odasiettem. A csajszi Gabival fotóztatott (szerintem ez kicsit bunkóság volt, engem is megkérhetett volna, vagy aput, de Gabival... Végül nem vagyunk ugyanolyanok), aztán én kértem egy aláírás a versesfüzetemre. Megakadt Művész úrnak a szeme a "Dénes Dóra Versek 2010" szövegen és azon a drága búgó hangján megkérdezni "Dórának?" "I-igen" :D Apu kétszer lefotózott minket, miközben írt és megkérdeztem, hogy lehet-e egy közös kép. "Ezen a kettőn kívül?" :D Imádtam. Mondtam, hogy "Igen", de meg se várta, már a derekamon volt a keze. :P Nekem a hátát sikerült megfognom csak, annyi cuccom volt. :D Megköszöntem és után se kép, se hang. Pláne mikor megnéztem, hogy nem néz-e annyira "csúnyán", enyhe szívroham jött rám, mikor láttam, hogy ő kedvesen néz. :D Én meg... kissé meg voltam illetődve. :P És azóta is rózsaszín köd van... x)